LELKI ÚTRAVALÓ - "Aki hisz énbennem, ne maradjon sötétségben"
Jézus felemelve a hangját ezt mondta: "Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem. Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon sötétségben." (Jn 12,44-46)
Ha egyet-kettőt visszalapozunk a Szentírásban, fontos eseményekről, jelentős jézusi beszédekről olvashatunk. Jézus megmenti a bűnös asszonyt, feltámasztja Lázárt, meggyógyítja a vakon született embert. Önmagáról úgy beszél, mint a jó pásztorról és a világ világosságáról. S jóllehet a nagytanács már megöléséről határozott, ő az érdeklődő görögök és az összegyülekezett hívei előtt szinte fórumot tart. Válaszol a feltett és a fel sem tett kérdésekre.
"Ki vagy? Ki küldött? Kinek a nevében cselekszel?" Felemelt hangon, prófétai tűzzel beszél. Hasonlóan kérdezünk mi is: "kicsoda jár útjainkon?" Titokzatos jelekkel találkozunk, de azok semmit sem árulnak el arról, aki a jeleket adja. Kicsoda az, aki "dicső kezének nyomát" ott hagyja "kicsiny fűszálban, óriási tölgyben"? S vajon ő indítja a romboló cunamikat, vagy az ember az oka, aki rosszul "műveli és őrzi" a teremtett világot?! A történelem lapjai, zsarnokok bukása is arról beszélnek, hogy mindenki felett uralkodik ez az "ismeretlen", de mit szól ő a terroristák akcióihoz, a szögesdróttal elkerített haláltáborok szörnyűségeihez?! S aki felébreszti alvó lelkiismeretünket, miért tűri, hogy másként ítéljük meg magunkat, mint másokat?!
Jézus válaszai végül is az Isten válaszai. Nem előzmény nélkül valók, mert már Jézus előtt is üzent az Isten. A törvényadó Mózesen keresztül szövetséget kötött. Megígérte, hogy aki a törvény útján jár, azt megáldja. Szeretetét is kínálta prófétáin keresztül, és szeretetet várt el az övéitől. Jézus pedig, a várakozással ellentétben, az Isten szigorú ítéletét a végső időkre halasztotta. Isten haragja helyett Isten kegyelmét hozta el a világra. S erről nemcsak prédikált, de megkereste az elveszetteket, a terített asztal mellé gyűjtötte a hajléktalanokat, és megtalálta a századik juhot is. Tulajdonképpen mindazt a gyalázatot szünteti meg, melyet az Isten helyére álló ember okozott. Az elrontott természetért, az Istent megtagadó zsarnokok tetteiért, alvó vagy önelégült lelkiismeretünkért nem őt, csak magunkat okolhatjuk! Isten szava maga Jézus. Az is, amit elmondott Atyjáról, de Isten szava Urunk keresztre feszítésének és feltámadásának története is. Az pedig szavak nélkül prédikál a mindenek felett álló kegyelemről.
Uram!
Amíg nem ismertelek, rettegtem tőled. Most, miután Fiadban találkoztam veled, megszűnt félelmem. Tudom, hogy bűneimre haragszol, de nekem, a bűnösnek megbocsátasz. Világosságot gyújtottál szívemben, segíts megőriznem életem végéig!
Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
