JERIKÓ MISSZIÓ

Május 29. Jézus mondta: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16) Úton-útfélen hallani: hit nélküli ember nincs. Az ilyen hit azonban sokféle: az egyik törekvései igazában hisz, a másik céljai elérésében vagy abban, hogy előbb-utóbb jóra fordul minden. Sokan pedig miután emberekben vagy elvekben csalódtak, önmagukban hisznek. Akadnak olyan magukat keresztyéneknek vallók, akik csodaváró hitben élnek. Feltételeket szabnak az Istennek, s ha azok teljesülnek, hisznek, ha nem, elfordulnak. Jézus nem erről beszél. Ám arról sem, ha valaki egyháza tanítását, a dogmatika tételeit vizsgálgatva "leltárt készít" magának, megállapítva, hogy a nagyját elfogadja és hiszi, a többivel kapcsolatban fenntartásai vannak. De majd igyekszik azokkal is "megbarátkozni". Amikor Jézus hitről beszél, "szótárában" a hit szó nem a "miben hiszek", hanem a "kiben hisz

Kedves Testvérek! Szeretettel küldjük Dér Katalin teológiaprofesszor elmélkedésének 12. részét a Végidőkről (Jelenések Könyve) MIK LESZNEK EZUTÁN? PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐRŐL, DÉR KATALIN MŰSORÁT HALLJÁK Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Hallgatóim, a legutóbbi alkalommal a végidő tragikus jelenségeiről volt szó, amelyeket a Jelenések könyve csapások sorozataiként tár elénk. zömmel olyan természeti katasztrófák ezek, amelyek enyhébb fokát már bizony ma is tapasztaljuk. A Jelenések szerint három csapássorozat sújtja a földet, ahogy erről a múltkor volt szó. És mindegyik hét-hét csapást tartalmaz. Na, már most a második és a harmadik sorozat között, akkor, amikor a föld és az emberiség már valami elképzelhetetlenül katasztrofális állapotban lesz, fellép két, titokzatos személy, a sátán két utolsó küldötte, az Antikrisztus, és annak prófétája, a hamis próféta. Ma az elsőről beszélek, az Antikrisztusról. Először is mit is jelent az a szó, hogy Antikrisztus? Második elemét, Kri

Kedves Testvérem! Mindnyájunk  reményteljes és áldott jövőjéért hívjuk imaharcra és engesztelésre Önt és övéit. Negyedik éve zarándokoljuk körbe gyalog hazánkat a határok mentén. Ennek a szolgálatnak az indítékai a következők voltak: 2013-ban mintegy 10 évi imádságos előkészület után Isten azt kérte, hogy ahogyan a választott nép Jerikó alatt, imádkozzuk körül gyalog hazánkat Isten szabadítását kérve az ősellenség ellen, és áldásáért esedezve településeinkre, családjainkra, termőföldjeinkre, termelőeszközeinkre, munkánkra,  hogy földünk újra az Ő földje legyen, és népünk újra Istennek szolgáljon, mert: „… elvész az a nemzet, s az az ország, amely nem akar szolgálni neked; az ilyen nemzetek mindenestül elpusztulnak .” Iz 60,12    de: „…boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!” Zs 144,15 A keresztségben egész népünk elhívást kapott Istentől, hogy közbenjárjunk nemzetünk, gyermekeink megtéréséért, lelki, erkölcsi megújulásáért, a megbékélésért, kiengesztelődésért. Jé

Május 24. Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." Nikodémus ezt kérdezte tőle: "Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethetik ismét?" (Jn 3,3-4) Nikodémus kérdése megegyezik a költő "pünkösdi szomorúságával": A Lélek ünnepén A Lelket lesem én. A Lelket, amely több, mint költemény. A Lelket, amely sosem volt enyém. A Lelket, amely sosem lesz enyém. A Lélek ünnepén Szomorún zendül egyetlen igém: "Hogy születhetik újjá, aki vén?"... (Reményik Sándor: Pünkösdi szomorúság) Ki az, aki éveinek súlya alatt időnként nem sóhajt fel: jó lenne megfiatalodni, jó lenne újjászületni!? Hiszen életünk során elkopnak ízületeink, nyomot hagynak rajtunk betegségek, balesetek, s egyre kevésbé bírjuk a terheket. Egy fárasztó munka vagy kirándulás utáni zuhanyozás szinte csodát tesz, felfrissít. Aki pedig új szívet kapott, újjászületésről beszél. Ám az

Május 23. Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: "Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten." (Jn 3,1-2) Nikodémus gazdag ember volt, görög műveltségű hithű izraelita, főember és farizeus. Tagja volt a nagytanácsnak, komolyan vette farizeusi esküjét: "egész életemet a törvény tanulmányozására és betöltésére szentelem." Saját tisztánlátása érdekében ment Jézushoz, bizonyosságot akart szerezni arról, próféta-e Jézus, vagy sem. Előzőleg tájékozódott. Amit tudott Jézusról, azt összegezte. Meglévő ismereteit szerette volna kiegészíteni. Ez minket arra figyelmeztet, hogy hitünk útján először Jézusról kérdezzünk: kicsoda ő, tudunk-e róla mindent, ami tudható? S ha még nem ismerjük mindazt, amit az evangéliumok s az Újszövetség írói írtak róla, nyugtalanítson. Min él többet kell tu

Május 25. Jézus így felelt: "Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek." (Jn 3,5-7) Jézus szomorúan nézett a távozó gazdag ifjú után. A tanítványok kérdésére: "Akkor ki üdvözülhet?", így válaszolt: "Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges." (Mt 19,26) Ez a mondat - hála az Istennek! - az újonnan születésre is vonatkozik. Hiszen annak szükségességét Jézus határozottan állítja: "Újonnan kell születnetek!" Az eddigiek során viszont oda jutottunk: "Az újonnan születés emberileg lehetetlen." Lehetetlen, és mégis kell? Az ellentét feloldása az itt szereplő görög szó kettős jelentéséből fakad. Egyszerre igaz: "Újonnan kell születnetek!" És jogos a másik fordítás is: "Felülről kell születnetek!" Ami nekünk lehetet

Május 22. Péter így válaszolt: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát." (ApCsel 2,38) Hans Küng római katolikus professzor így tanít: "A Szentlélek az Istenből kiáradó eleven erő és hatalom. [...] A Szentlélek maga az Isten. Minket megragadó, de általunk nem megragadható hatalom, életet teremtő és ítélő erő, ajándékozó kegyelem." Könnyebb a Szentlélekről beszélni, mint abban hinni, hogy ő bennünk él és munkálkodik. Pedig ez mindennapi valóság, s nem lehetetlen, nem is csak ritka ünnepi lehetőség. Olyan ajándék, amellyel egyikünk sem rendelkezhet. Hiszen ő rendelkezik velünk. Olyan, mint a rendező a színházban. Nincs jelen, de nélküle leáll az előadás. Ő irányít, minden az ő műve. A Szentlélek jelenlétét többek között az igehirdetés hallgatása közben éljük át. Hangzik az ige például a tékozló fiúról szóló példázat alapján. "Ott a messze földön" elrontott élet

Május 21. Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: "Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?" Péter így válaszolt: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében [...]." (ApCsel 2,37-38) Pünkösd csodájának egyetlen magyarázata van, a Szentlélek jelenléte. Hiszen a tanítványok:Pünkösdig hallgattak. Vártak. Hallgattak. Szívükben szunnyadt a húsvéti hír. Nem mentek vele. Egyhelyben maradtak. Aztán pünkösd lett, és ütött az óra. Zendült a szó: Lélek volt és erő. És háromezren állottak elő egyetlen prédikációra. (Túrmezei Erzsébet: Pünkösd után) Péter prédikált, s ebbe az élő szóval elmondott igehirdetésbe "öltözött bele", ebben volt jelen a Szentlélek. Ő tette hitelessé, ő ragadta meg mondanivalójával a hallgatókat, és éppen a Jézusról - a megfeszítettről és a feltámasztottról - szóló mondatokat tette hang súlyossá. Hiszen "a Szentlélek egyedül Jézus Krisztust akarja préd

Május 20. Péter apostol mondta: "Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek." (ApCsel 2,36) Péter apostol nagy hatású pünkösdi igehirdetésének utolsó mondata ez. A Szentlélek pünkösdi nyelvleckéje. Akkor, az egyház születésének napján a Lélek hidalta át a különböző nyelvek közötti távolságot. Mai nyelvleckénk minden szava magyar. Megértése és befogadása mégis csak a Szentlélek által történik, hiszen ő tanít meg arra, hogy a názáreti Jézus - Jézusom. Az a Jézus, aki József és Mária fiaként Betlehemben született, több mint kétezer évvel ezelőtt. Harmincéves koráig kétkezi munkával kereste a kenyerét, majd tanítványokat gyűjtött maga köré, s három évig velük járta Palesztina köves-poros útjait. Osztozott emberi sorsunkban, annak legnagyobb mélységeiben, s megmutatta, mit jelent embernek lenni. Népe átadta őt a megszálló hatóságnak, igazságtalan vádak alapján koncepciós perben

Május 19. Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, [...] mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak." (ApCsel 2,1.4) A pünkösd szó görög eredetű, jelentése "ötven". Pünkösd ünnepe ötven nappal követi Húsvét ünnepét. Az Ószövetség népe ezen a napon aratási hálaadó ünnepet ült, ez később a Sínai-hegyi szövetség megünneplésének tartalmával bővült. A keresztyén pünkösd azért "épült rá", esik egybe a zsidóság ünnepével, mert Isten a Lelkét azon a napon "töltötte ki", amikor Jeruzsálem tele volt zarándokokkal. Nyilván ezért mondta Jézus a missziói parancs elhangzása után tanítványainak: "Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, [...] nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg." (ApCsel 1,4-5) Az alkalom pedig megérkezett, a "széles e világ" eljött, ott van Jeruzsálemben! Pártusok és

Május 18. [Jézus] így szólt hozzájuk: "Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik." (Mk 16,15-16) A teremtett világ egyik részlegéből a teremtett világ egészébe távozó Jézus megbízatást adott tanítványainak. Az evangélium hirdetésének és a keresztelésnek szervesen összetartozó kettős parancsa azt jelenti, hogy a távozó Jézus tulajdonképpen itt maradt az övéivel. Köztünk van ma is, ahol a róla szóló evangéliumot hirdetik, s nevében keresztelnek, kiosztják testét és vérét. Egyszerre igaz tehát, hogy "fel is ment, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget" (Ef 4,10). S ugyanakkor áll ígérete is: "...én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt 28,20) Velünk van, bárhol a világon karnyújtásnyira az övéitől, mindenütt meghallja hívó szavunkat. Igéje és szentségei is mindig tartalmazzák azt, amire szükségünk van: a vigasztalást